Ancsa és Tündi
Már megismerkedésünkben is szerepet játszottak az ételek, ugyanis egy 5 csillagos étterem (=kocsma) ragyogóan tiszta (=szebb napokat is látott) konyhájában készítettük a különféle gasztronómia csodának is beillő (=emberi fogyasztásra alkalmasnak csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető) fogásokat a gurmé (=minimum szalonspicces és így a kaja minősége iránt nulla érdeklődést mutató) vendégeknek.
Ez persze enyhe túlzás, a helyzet közel sem volt ilyen vészes, de az tény, hogy az "egyszerű de nagyszerű" elvével már ott közelebbi barátságba kerültünk.
A kínálat persze nem volt vegán, sőt... De mi se voltunk azok, és üdvözült arccal tömtük magunkba a kolbászvégeket és a csülökmaradékot.
Azóta én vegán lettem, de a húst, tejtermékeket, tojást mindig is szerettem és a mai napig szeretném az ízét, csak elvi alapon nem eszem meg. Ancsa pedig megmaradt mindenre nyitott mindenevőnek. Ez azért nagyon hasznos a vegán ételek készítésénél, mert garantálja, hogy nekünk nem azért fog ízleni valami, mert mindig is a zöldségeket szerettük és húshoz bottal se nyúltunk volna, hanem azért mert finom. Legalábbis szerintünk, hisz ez valahol kikerülhetetlenül szubjektív dolog.
Ezen kívül abban is különbözünk, hogy Ancsa szívesebben fogyaszt E-mentes, házi termelésű, készítésű ételeket, ilyen szempontból tehát ha teheti tisztán étkezik. Engem a dolognak ez a része nem különösebben foglalkoztat. Én nem tartom halálos bűnnek, ha valamibe kerül egy kis tartósítószer és a vegeta sem számít nálam szitokszónak.
Ez pedig azért jó, mert így két elég eltérő szemszögből tekintünk a főzőcskézésre és könnyebben találunk olyan kompromisszumos megoldást, amivel egy szélesebb réteg igényeit tudjuk kielégíteni.